– éjszaka örökre lehunyta szemét… Most kaptuk a szomorú hírt !hatalmas név távozott közülünk!

 Elhunyt Wass Albert fia, Wass Huba – az amerikai dandártábornok, akinek nevét tisztelettel jegyzi a világ katonai történelme 

Mély fájdalommal érkezett a hír: 84 éves korában elhunyt Wass Huba, Wass Albert író fia, az Egyesült Államok hadseregének nagyra becsült dandártábornoka. Egy olyan katonatiszt távozott, akinek neve évtizedek óta megbecsülést vált ki mind az amerikai, mind a nemzetközi katonai körökben.

Wass Huba 1964-ben végzett a West Point-i katonai akadémián, gyalogsági tisztként. Pályája hamar bizonyította kivételes tehetségét: szolgált Nyugat-Németországban, majd Vietnamban, ahol személyes bátorsága és kitartása legendássá tette.

Vietnami hőstetteiért többek között öt Bronzcsillaggal, egy Ezüstcsillaggal, valamint a Senior ejtőernyős jelvénnyel tüntették ki, és viselte a különleges műveleteket jelképező Ranger-felvarrót is – ezek a jelvények csak a legkiválóbbaknak járnak.

Mégis, ami igazán a katonai történelem kiemelkedő alakjává tette, az nem csupán a frontokon nyújtott helytállása volt, hanem elméleti és oktatói munkássága. A katonai gondolkodás megújítójaként ismerték: őt bízták meg az 1981-ben létrehozott School for Advanced Military Studies vezetésével, ahol az amerikai haderő legfelsőbb szintű parancsnokait képezték.

Wass Huba neve ezzel örökre beíródott az amerikai hadtörténet aranylapjaira – és a magyar közösség emlékezetébe is, mint a tehetség, a bátorság és a kitartás határokon átívelő példája.

Nyugodjon békében.

Ki is volt valójában Wass Albert? – Az író, akit egyszerre övez tisztelet és indulatos vita

Wass Albert neve ma is úgy kavarja fel a közéletet, mint kevés magyar íróé. Egyesek szemében Erdély lelkének krónikása, mások szerint antiszemita, a fasiszta korszakkal együttműködő szerző, akinek helye nem lehet a magyar irodalmi kánonban. Kevés olyan alkotó akad, akinek megítélése ilyen élesen kettészakította volna a társadalmat. De ki is volt ő valójában?

Erdély egyik legrégibb nemesi családjának sarja

Gróf szentegyedi és cegei Wass Albert 1908-ban született Válaszúton, Kolozsvár mellett. Családja az Árpád-korig visszanyúló múltat őrzött, a grófi rangot Mária Terézia adományozta az 1700-as években. Erdélyi gyökereit soha nem tagadta meg – későbbi műveiben ezek a tájak, sorsok és emlékek mélyen visszaköszönnek.

Tanulmányait a Kolozsvári Református Kollégiumban, majd Debrecenben végezte, gazdászdiplomával a zsebében tért vissza szülőföldjére. A román hadseregben teljesített sorkatonai szolgálatot, közben 1935-ben, családi kényszerre, feleségül vette unokatestvérét, Siemers Évát – házasságukkal a birtokot próbálták egyben tartani.

Villámgyors irodalmi felemelkedés

Ugyanebben az évben jelent meg első regénye, a Farkasverem, amellyel rögtön Baumgarten-díjat nyert. Irodalmi tehetsége nem maradt észrevétlen: tagjai közé választotta a Kisfaludy Társaság és a Magyar Királyi Akadémia is. Később a kolozsvári Ellenzék című lap főszerkesztője lett – irodalmi és közéleti befolyása egyre nőtt.

A legsúlyosabb vádak: háborús bűnösség – de mi történt valójában?

A második világháború éveiben tartalékos tiszthelyettesként, majd zászlósként szolgált. A negyvenes években történt az a tragikus esemény, amelyet később ellene fordítottak: a vád szerint felbujtója volt két román férfi és két magyar zsidó lány kivégzésének.

A tényeket utólag vizsgálva:

• a bűncselekmény idején nem tartózkodott a birtokon,
• tanúk egy „grófot” emlegettek – de nem volt egyértelmű, hogy az apját vagy őt,
• későbbi visszaemlékezések többnyire az idősebb Wassra utaltak,
• Magyarország és Románia nem álltak háborúban ekkor, így a „háborús bűnös” cím jogilag is vitatott.

Ennek ellenére a román kommunista hatóságok mindkettőjüket elítélték. Wass Albertet azonban sem az amerikai igazságügyi szervek, sem a Wiesenthal Központ vizsgálatai nem találták bűnösnek, és kiadatását többször is elutasították.

Emigráció, új élet és aktív közéleti szerep

1944-ben nem várta meg Észak-Erdély újbóli visszacsatolását Romániához – Németországba, majd 1951-ben Amerikába emigrált. 1957-ben kapott amerikai állampolgárságot, közben újraházasodott, és 35 éven át élt második feleségével, Elisabeth McClain-nal.

Hosszú ideig tanított a Floridai Egyetemen, közben pedig az erdélyi magyarság ügyének egyik legaktívabb szószólójává vált. Az 1970-es években a Magyar Kongresszus őt választotta az Erdélyi Világszövetség egyik társelnökének.

A művekben felbukkanó antiszemitizmus – tagadhatatlan örökség

Bár civil életében nem volt ismert antiszemita cselekedet, több művében megjelennek kifejezetten zsidóellenes jelzők és metaforák.A Jönnek, az Elvész a nyom, és főként a Patkányok honfoglalása erősen stigmatizáló, sértő, ma már vállalhatatlan leírásokat tartalmaz.

Függetlenül attól, hogy szerzőjük a háborús évtizedek indulatát tükrözte, vagy későbbi keserűségét írta ki magából, ezek a művek máig a róla szóló viták középpontjában állnak.

Miért ilyen megosztó ma is?

Wass Albert életpályája tele van ellentmondással.Egyrészt:

• Erdély elvesztése,
• a család tragédiái,
• a kommunista rendszer üldözése,
• az emigráció magánya

mind hozzájárultak ahhoz, hogy sokan a magyar sors irodalmi krónikását látják benne.

Másrészt:

• az antiszemita részletek,
• a háború alatti szerep tisztázatlansága,
• és az emigrációban vállalt szélsőjobboldali publikációk

olyan morális kérdéseket vetnek fel, amelyekkel a mai napig nem tudott a magyar közélet egységesen szembenézni.

Lehet-e szeretni – vagy gyűlölni kell?

Talán egyik sem.Wass Albert sem szent, sem ördög. Egy erdélyi nemes, akit a történelem darabokra szedett, aki hibázott, aki szenvedett, aki alkotott – néha szívből, néha indulatból.

A kérdés, hogy kell-e külön választani az embert és az írót, ma is éles.De egy dolog biztos:

Wass Albert nélkül nem lehet teljes képet alkotni a 20. századi magyar irodalomról – és a magyar történelemről sem.